i hate mondays

Igen, én vagyok az a szôke, 21 éves, szemüveges furcsaság, 10-es fültágítóval, Hello Kitty-s és más cuki mütyûrökkel, aki japán metált (aka. the GazettE) hallgat, basszusgitározni tanul és nem néz ki többnek 17-nél.
És miután ezt a sok, igen változatos információt így rádzúdítottam, kedves idelátogató valaki, azt kell mondjam többet nem nagyon fogok elárulni magamról. Paranoiás és bizalmatlan vagyok meg amúgy is torzult az énképem. De akkor miért van blogom? Csak azért mert a kézzel írott naplót elavultnak és gyerekesnek tartom. Másrészrôl nem fogom leírni, hogy hányszor és milyet sz*rtam egy héten vagy mit ettem tegnap vacsorára. Mert az én legkedvesebb dolgom nem Twitter, nem Facebook, nem Plurk, sem egyéb más. Bár nem teszem túl gyakran, néha azért jól esik kiírni magamból egy-két dolgot vagy épp' megosztani veletek az aktuális örömöm. Tessék úgy hozzáálni, mintha egy virtuális gondolatolvasó lenne ez a blog. De ez csak az én fejembe lát bele :)
Az oldal egyébként 2010. augusztusa óta él és virul, a neve pedig Kate Nash egyik számából jött. Aki további információkra vágyik, az reménykedjen, azt nem tilos.
But I... don't believe that gender is just binary, and I never have, so that's what pulls me to sometimes politically identify as a lesbian, because I'm a feminist, and I feel like women are still so suppressed. I don't feel like we've come that far. But I also feel like there are people all along the spectrum, so in that sense, I feel like I would be more bisexual or just, you know, open-ended.

— Daniela Sea


2010-2012 © nicesThing.org, Shane